[Futasijaszat] Offtopic, de jó!

[Varga Gábor]

András!
Tanulságos, de nem lep meg. Megtanultunk kicsiknek lenni, mit várunk másoktól??? El kéne viszont gondolkodni azon, miért is csüngünk csodálkozva és álmélkodva a nagyfene Nyugaton? Miért kell például a franciáktól demokráciát tanulni, amikor előbb volt általános választójog hazánkban? Hún rokonaink a fél világot végigszáguldották, és saját bortermeléssel rendelkeztek, amikor Gallia egy Római provincia volt a nyirkos veremházaival együtt. Hogy az USÁról ne is beszéljek. Miért kell kritika nélkül nyalni mások seggét? Tovább megyek: miért is van szükség  - jól működő - országimázsra. Magyarországot jellegtelen, szürke, gyenge szláv államnak tartják nyugaton, amely Mátyás óta nem nyert háborút. Az első világháború környékén bezzeg volt román országimázs. Elég volt Clemeceau-t megkurváztatniuk, és simán megkaptak 120.000 km2-et 5 millió lakossal, ebből 2,2 millió románnal. Ázsiai múltunk nagyszerűségét mi magunk fel sem mérhetjük. Iskolában nem tanítják, sőt a nagyátlag korlátolt materialista marad, aki legalább is érdektelen, vagy néha ellenséges érzülettel viseltetik saját hazája iránt ( dec 5-szindróma). Pont a hétvégén olvastam, hogy valami nemzetközi nyelvész-történész konzílium megpróbálta rekonstruálni a bábeli nyelvzavarodás előtti egységes nyelvet. Nemes egyszerűséggel a teremtés nyelvének nevezték. A lelki, hitélet, a család, a ház-lakás, élelemtermelés szavait szedték össze. Azután összes élő és holt nyelv számítógépes feldolgozásával összehasonlítást végeztek, hogy mely nyelv milyen mértékben tartalmazza a teremtés nyelvének elemeit. 67%-al a magyar nyelv vezet. A második helyezet huszon-pár százalék. 
Megjegyzés: most ahogy írok a szöveg-helyesség ellenőrző pirossal aláhúzza a " hún" karaktersort. A szoftver készítőknek eszébe sem jutott, hogy létezik ilyen szó... ők is Magyarországon jártak iskolába. Gall, szláv, kelta, mameluk, vizigót szavakat nem húzza alá. Okos embernek ennyi elég...

Üdv neked, és továbbra is járj világosban! VG.


-----Original Message-----
From: zilandras [mailto:zilandras at fibermail.hu] 
Sent: Friday, June 10, 2005 9:43 PM
To: Kerekes Andrea; futasijaszat at splash.eik.bme.hu; Zsolt Baranyai (Elektronikus levelek); Gábor Varga (Elektronikus levelek)
Subject: Offtopic, de jó!


----- Original Message ----- 
From: "Molnár Árpád" <arpad.molnar at primagaz.hu>
To: <demeter at jaguar.dote.hu>; <fjelencsik at axelero.hu>; <korossy at axelero.hu>; 
<gabor.szolnoki at buszesz.hu>; <zilandras at fibermail.hu>
Sent: Friday, June 10, 2005 3:18 PM
Subject: Fw: nyílt levél (érdemes elolvasni!)


----- Továbbította: Molnár Árpád/Primagaz Dátum: 2005.06.10 15:17 -----

                      Parádi Ervin
                                               Címzett:
                      2005.06.10 10:46         Másolat:  (Titkos másolat: 
Molnár Árpád/Primagaz)
                                               Tárgy:    Fw: nyílt levél 
(érdemes elolvasni!)






"Vígh József: Nyílt levél Mr. Terry Wogan-nek, a BBC televízió
munkatársának
Ideje: May 25, Wednesday, 00:16:14 Szerkesztõ: harasoft
Kedves Uram!
Ön szombaton este, a BBC televízió közvetítése alatt, az Eurovíziós
Dalfesztivál pontozásakor ekként kommentálta a versenyben résztvevõ Nox
nevezetû magyar együttest: " 8 pont a cigányoknak vagy 5 pont a
cigányoknak". Ezúton szeretném felhívni szíves figyelmét, hogy mi,
magyarok nem vagyok cigányok, és ezt most azonnal ki is kérem magamnak
tizenöt millió nemzettársam nevében is. Úgy gondolom, egy újságíró
legnagyobb hibái közé tartozik a tájékozatlanság, vagy a rosszindulat,
és mivel nem tudom Ön melyiket gyakorolta az említett szituációban,
ezért néhány gondolatot megosztanék Önnel. A magyarok valóban, a
cigányokhoz, és még a jelenleg Európában élõ nemzetek 90%-ához hasonlóan
Ázsiából származnak, ám ez nem jogosítja fel Önt, hogy ilyen vérlázító
szemétségeket mondjon. Nagy- Britanniában is élnek, a magyarországi
cigányok számarányánál jóval magasabb százalékban afrikaiak, ázsiaiak
(köztük cigányok!), még se fogja nálunk senki se az angolokat, például
leniggerezni. Legelõször is, jobb ha tõlem tudja, hogy a gatyáját, a
nadrágját is nekünk, magyaroknak köszönheti, amelyeket nap mint nap
felvesz. Ugyanis ha a nadrágot és a fehérnemût (sok minden más rendkívül
praktikus, mai használati tárgyunkkal egyetemben, amely származását már
nem tartjuk számon), elõbb átmenetileg a magyarok õsei, a hunok, majd
pedig véglegesen a magyarok nem hozzák be kontinensünkre, Ön
valószínûleg skót szoknyában járna be a stúdióba szerkeszteni. Ami végül
is nem lenne különösebben baj (én is akarok már évek óta szerezni
egyet), de jó tudomásul venni. Kecskedudán játszani mi is tudunk,
legalább olyan régen, és legalább olyan ügyesen és szépen, mint Önök,
akár hiszi akár nem. Annak is utána nézhet nyugodtan, milyen volt a
kézmûves kultúránk olyan ezeregyszáz évvel, mikor megjelentünk
Európában, és össze is hasonlíthatja az ugyanilyen korú, Brit-szigeteki
leletekkel: nagyot fog csodálkozni az "ázsiai" szépérzék, és a három
éves kisgyerekek primitív ábrázolásmódját tükrözõ nyugat-európai
"kultúra" közti különbségen. Tudósokban, feltalálókban, zeneszerzõkben,
mûvészekben mi is eléggé jól el voltunk, vagyunk eresztve: személy
szerint én, talán csak a jó öreg Will Shaxie-t irigylem egy kicsit
Önöktõl, de ezzel sokan mások is vannak így. Katonának mindig is
kiválóak voltunk, és tengerésznek is simán
megfelelnénk: tessen szíves lenni beütni, a netes keresõjébe ezt a két
szót: miklos, horthy.
Melózni is szerettünk és tudtunk mindig is.
Úgyhogy, csak ennyit egyenlõre a civilizációs párhuzamokról. Nemzetünk
õstörténetébõl nekünk is vannak az Önökétõl talán jóval régebbi, és
legalább annyi valóságtartalommal bíró, de ugyanolyan szép és misztikus
legendáink, mondáink, regéink, legalább akkora mennyiségben, csak talán
mi nem harsogjuk úgy tele vele a világot, de ugyanúgy szeretjük õket.
(Példának okáért van egy mondánk, egy László nevezetû királyunkról, akit
a Római Katolikus Egyház /jaj, tudom: az Önök államvallása, az anglikán,
szívbõl nem kedveli õket! / a szentjei közt tart számon, aki egyszer
fogta magát, és a csatabárdjával széthasított egy hatalmas sziklát,
amibõl víz fakadt, és a katonái nem haltak szomjan. Egyszerû mezei
csatabárd volt, nem egy Excalibur- varázskard, de szíve mélyen Ön is
beláthatja, hogy ettõl bûvészmutatványtól nemhogy Arthur Királynak, de
még a jó öreg Merlin Mesternek is leesett volna az álla.) Ha már
királyoknál tartunk, szeretném Önnel tudatni, hogy nem a Habsburgok
voltak a magyarok egyedüli, elsõ és utolsó királyai. Ezzel az
megnevezéssel, hogy király (king) pontosan 1000-ben került a magyar
trónra az elsõ. (Szent) Istvánnak hívták, és annak a dinasztiának a
tagja volt, amelyet Árpád Háznak hívnak, és amely (pfúj, már megint a
piszkos pápisták!) hét (7!) szentet adott eddig az Anyaszentegyháznak.
550 esztendeig uralkodtak a magyarok felett, ha a nõi ágat is
beszámoljuk (Anjou-k, Luxemburgiak, Jagellók, plusz Hunyadiak).
Mindazonáltal, fejedelmeink már 1000-nél elõbb is voltak, akik
tulajdonképpen királyok voltak, viszont most Atillára, a világtörténelem
talán legnagyobb uralkodójára nem térnék ki, de nekem elhiheti, van
közünk hozzá. (Talán, az Õ iránt érzett õsi gyökerû, genetikai kódolású
nyugati irigység és gyûlölet csapódik le akként még a 21. században is,
ahogy lecigányozza a magyarokat.) Mellékesen, ennek az Árpád Háznak (és
a többi magyar dinasztiának is) volt egy csomó kitûnõ uralkodója, talán
jóval nagyobb arányban, mint Anglia, vagy bármelyik európai nagyhatalom
uralkodóházaiban. Õk is jártak például a Szentföldre kereszteskedni, és
nekik is általában rendcsinálással kellett kezdeni, amikor hazatértek.
Aztán. Volt egy gyönyörû és gazdag országunk, kb. akkora, mint Nagy-
Britannia, ahol még a 15. században is kb. annyian éltek, mint akkor az
Ön hazájában. Pedig már ekkor túl voltunk az elsõ magyar- holokauszton,
amelyet a mongol horda követett el ellenünk, kiirtva minden második
akkor élt magyar embert. (Hogy most miért nincs nagy és gazdag
országunk, annak kérem, nézzen saját maga utána: az I. világháború
végénél kutakodjon, majd menjen a tükörhöz, és mint brit, köpje szembe
magát!) Bizonyára, szerencsésebbek lettünk volna a történelmünkkel is,
ha szigetország vagyunk, de sajnos nem vagyunk azok, és itt Európa
keleti határán ez soha nem volt túlzottan kifizetõdõ. Így ahelyett, hogy
idióta trónviszálykodással, vagy a harmadik világ kirablásával
töltögettük volna el az évszázadainkat, ezer évig szinte egyfolytában
honvédõ háborúkat vívtunk. Az említett mongol iszonyat után nem sokkal
már az akkori világ következõ szuperhatalmával viaskodtunk 300
esztendeig. Tudom, nem szerencsés, a "mi lett volna ha Önök vannak a mi
helyünkben" kérdés feltevése, de tudja, van egy olyan érzésem, hogy
olyan ország, hogy Anglia már vagy ötszáz éve nem létezne, és lelki
szemeimmel látom az Önök számtalan, gyönyörû ódon várait, ahogy a török
tüzérség mindössze félórás pergõtûzzel füstölgõ kõhalommá változtatja át
õket. Ilyen elõzmények után kerültünk a már említett Habsburgok
"védõszárnyai" alá, akik hasonlóan gondolkodhattak rólunk, mint Ön, mert
került-fordult csak ártottak nekünk, mintha nem is önszántunkból
menekültünk volna a teljes pusztulás elõl a birodalmukba. De párszáz év
után õk se bírtak velünk, és névleg elismertek egyenrangúnak magukkal,
és visszább is vettek a szemétkedésbõl, úgyhogy egy kicsit már kezdtünk
is kicsit testesedni, mint a fejlõdésben visszamaradt, éhezõ kisgyerek,
akinek végre jó sora lesz. Ekkor jött az I. világháború, amelyet egy
sor, ugyanolyan mértékben szarházi nagyhatalom (köztük Anglia)
robbantott ki, és amelyet a Monarchián belül a magyar kormány a
legvégsõkig ellenzett. (Kérem, menjen újra a tükörhöz.) A II.
világháborúban, mivel a megmaradt Kis-Magyarország nem Anglia és
Franciaország között, hanem a III. Birodalom és a Vörös Birodalom között
feküdt (ráadásul ezek még puszipajtások is voltak '39 és '41 között),
ezért nem az Önök szövetségesei lettünk, és a bolsevistákból se kértünk
(már ismertük õket 1919-bõl!), viszont kis és meggyalázott országként
rettenetesen ijedõssé váltunk, így a nagy és erõs Németország mellé
álltunk. Németország ellenségeit (köztük Önöket) azonban nem gyûlöltük,
nem akartunk ártani nekik, sõt még több tízezer lengyelt is
megmentettünk a náciktól (szeretnek is a lengyelek bennünket!).
Mellesleg, az 1944-es németek általi megszállásunkig, az Önök országa,
és Svédország mellett a miénk volt az európai zsidóság egyetlen
mentsvára Európában. Közben, noha egyetlen puskalövést sem adtunk le
brit állampolgárokra, Önök gátlástalanul idejöttek a rohadt
bombázóikkal, több tízezer magyar ártatlan civil életét kioltani.
(Mellesleg nem adtuk a bõrünket
olcsón: a Magyar Királyi Légierõ és a légvédelmünk 1944-45-ben, több
mint 400 angol és amerikai bombázót amortizált le jóval jótállása
lejárta elõtt, gondolom, többek között ezért is vagyunk cigányok.) Ez
azonban még nem volt semmi, ahhoz képest, ahogy, a mindig is nyugati
értékrenddel bíró Magyarországot, az Önök Churchill-je néhány üveg orosz
vodkáért és kaviárért cserébe, eladott bennünket Sztálinnak és a
bolsevizmusnak Jaltában. (Embert barátjáról ismerni meg, ez Önökre is
vonatkozik.) Talán, ennyi történelem egyszerre elég lesz Önnek, a
kommunizmus és korszakának bemutatása nagyon hosszadalmas lenne,
ráadásul azt érezni kell a saját bõrön, hogy milyen kellemes (Ön soha
nem élt diktatúrában, igaz?). Így csak annyit még, hogy a legutóbbi
hatvan évben még ráadásul, szinte állandóan gazemberek, kóklerek és
idióták vezetnek bennünket, de ezért mondjuk, mi is felelõsek vagyunk.
Nos, kedves Mr. Wogan! Látja, ezért vagyunk mi ilyen szegények,
szerencsétlenek és lealázottak. Ezért lehet belénk rúgni még egyet,
ahogy cigányoknak neveznek bennünket. De visszatérve az Eurovízióhoz.
Azért, a Nox-os "cigánylány" helyes csajszi volt, nem igaz? Kicsit verte
a díszes mezõnyt! Még az izraeli "bombázót" is (jujj, mit nem mondok!).
Simán befért volna - anno - még a Spice Girls-be is, és még egy kicsit
dobott is volna rajtuk, igaz? Ha nem hallott volna még róla, itt
Magyarországon van ám széplány bõven, az emberek pedig végtelen jámborak
és barátságosak. Jöjjön el egyszer! Majd megtapasztalja a közmondásos
magyar vendégszeretetet, és jókat ehet-ihat is majd nálunk (nekünk
ugyanis van konyhai kultúránk: az ételeink ehetõek és határozottan
finomak, az italainkat pedig nem rozsból, krumpliból, cukornádból és
egyéb szarságokból fõzzük, hanem édes gyümölcsökbõl. Sõt, sört is
megtanultunk fõzni, ha pedig a bort kedveli, hát abból eleve magasan
jobbak vagyunk.) Itt Magyarországon pedig, az amerikai, hülye "kaukázusi
típus" terminológia szerinti embereket fog látni: nem tehetünk róla,
arról a környékrõl származunk. Nem lehet mindenki hórihorgas, csámpás,
vörös hajú, lófejû, szeplõs és csúnya, és hál' Istennek, mi félóra
napozástól nem kapunk bõrrákot. Kérem, gondolkodjon el ezeken a
dolgokon, mielõtt még egyszer ilyen ostobaságokat mond, fõleg, ha azt
egyenes adásban teszi. Ha pedig gyûlöl bennünket, hát az legyen élete
legnagyobb orgazmusa."